Szellemi, kulturális örökségeink

SZEKSZÁRDI MÍTOSZ. Mit üzenhet Szekszárd Európának?
Mit jelent szekszárdinak lenni (mi az a "szekszárdiság")?
Miben találhatná meg Szekszárd közössége önazonosságát?

Ezen gondolkodtunk, amikor Európa Kulturális Fővárosa Pécs régiójaként Szekszárd is lehetőséget kapott a bemutatkozásra, és anyagi támogatásra is pályázhatott egy hosszú távon működőképes kulturális stratégiával és a hozzá kapcsolódó beruházások terveivel.

Az Európa Kulturális Főváros "mozgalom" arra épül, hogy egyes régiók önigazgató közösségeinek fejlődését - a gazdasági fejlődését is - az indíthatja be, az adhat új lendületet, ha alapvetően a hely és a közösség adottságaihoz megtalálják azokat az érvényes közös kulturális identitásokat, és a hely kreatív új értelmezésével azokat a célokat, amik igazán mozgósítani tudják a helyi energiákat, felkelthetik a környezet érdeklődését is.

Pécs - mottóban kiemelt - fő üzenete: a peremvidékek megtermékenyítik a centrumot (három fő üzenete: a multikulturalizmus, a decentralizáció és a kulturális kapu jelleg a Balkán felé). Szekszárd egyrészt szintén hordozza ősidőktől ezeket az üzeneteket: Róma "peremén" a limes-menti "Alisca", vagy a vármegyeháza udvarán feltárt erős bizánci jelleget tükröző apátsági templom híres indás oszlopfejezeteivel, stb.

Másrészt viszont kerestük azt a sajátosan szekszárdi "üzenetet", ami csak a miénk, "bennünk van" (talán minden szekszárdi emberben), és amire büszkék lehetünk mindannyian, ami megsokszorozhatja közös energiánkat ebben a nagy világversengésben. Ha őszintén szembenézve önmagunkkal a történelemben kikutatjuk, kik is voltunk-vagyunk valójában… (Az országnak is - levetkőzve végre a komplexusait - ilyesmire volna szüksége…)

Szekszárd mindig valamiféle mezőváros volt valahol a falu és a régióközponti nagyváros Pécs között. Mezőgazdasági jellegű, híres bortermelő vidék volt mindig. Már a római időkben is - a mai Munkácsy utca környékén - villák lehettek a szőlő ültetvényekben. A vármegyeháza mellett megtalált híres római szarkofág (a Nemzeti Múzeumban van kiállítva) egyik tárgyfeliratának üzenete:
"Áldozz a pásztornak, igyál, és örökké élni fogsz:" ("Isten az én pásztorom").



Amikor 1968-ban Szekszárdra költöztünk (ahol mi is gyarapítottuk a "gyüttmentek" nagy táborát) - az állomástól a városközpontig vezető gyönyörű sétány és a szőlővel teleültetett szekszárdi dombság szépsége után - azzal találkoztunk, hogy itt mindenkinek van tanyája. Itt mindenki csinál bort, és ha összejön egy társaság, az biztos, hogy egy tanyában, borozgatás mellett anekdotázva tölti kellemesen az idejét, máskor "az élet nagy kérdéseit" boncolgatva "sírva vígad"... Mint minden, ez is veszít az erejéből, de jellemzően így van mind a mai napig…
(Ebben nem tudta nagyon megzavarni a szekszárdiakat a "szocializmus" sem.)

Ezt a "tanyakultúrát" élte, és vitte a legmagasabb irodalmi körökig Mészöly Miklós is, aki egész írónemzedék példaképe lett. Talán azzal az "arányérzékkel", amit a természetben élő, szőlőt művelő gyakorlati ember, és a síkság határán emelkedő szekszárdi dombokon elé táruló tágas panorámát "belélegző" emelkedett ember, "a pásztornak áldozó" ember tanulhatott, talán évezredek óta… (És amire ezen a kelet-európai vidéken talán a legnagyobb szükség van, de sajátos érték a világ számára is.)

Szekszárd területe tehát jellemzően már a római kor óta egyfolytában a vidéki, a természet-közeli, a borkultúrához kötődő villák, tanyák kultúrája, ahol a természetbe ágyazott földművelő gyakorlatiasság, a borkészítő művészet, és "panoráma horizontú" gondolkodás később is melegágya lett igényes költészet, irodalom születésének (Garay, Babits, Mészöly).
A "hely szelleme" e földből kiművelt borban és a szekszárdi lélekben is teremtő erővé válik…

Eddig ezek néhány értelmiségi vázlatos gondolatai, amelyek "egy kötetnyi" kulturális stratégiában "oldódtak fel", és a hivatalos szervezési csatornákon kissé "elmosódhatnak", elveszíthetik "arcélüket". Ezért úgy gondoljuk, hogy akkor teljesedhetnének ki igazán, ha minél többen szekszárdiak gondolkodnánk ezeken, gazdagítanánk, erőssé, átütővé tennénk!

SZEKSZÁRDI FESZTIVÁL

Szekszárdon több hagyományos és újabb rendezvény, fesztivál, több - a magas kultúrát felvonultató - irodalmi, képzőművészeti és zenei rendezvény, fórum van, és több kulturális csoportosulás, mozgalom is látszik, melyek Szekszárd sajátos értékeit is képviselik.
Ezekben nyomokban, mozaikokból kirajzolódik egyfajta szekszárdi jelleg, de kell egy erősebb jelkép és egyfajta kulturális tengely, amely mindezeket felfűzi, és kicsiknek-nagyoknak, a hétköznapi és a magas kultúra számára is feldolgozza és reklám erejű jelképi egyszerűséggel is közvetíteni tudja Szekszárd egyedi üzenetét. Bármilyen eredményes városmarketing, turisztikai és fesztivál vonzerőnek ez fontos eleme.
Ezt a jelleget kellene megragadni, és felépíteni rá akár egy fesztivált, a szekszárdi gondolatot ünnepelhetnénk minden évben egyik sajátosan szekszárdivá formált fesztiválunkon. Mi lenne az a téma, ami alkalmas lehet erre?
Ez a téma: a MESE.

A meseirodalom a XIX. században teljesedett ki, élte virágkorát, és talán még ma is megalapozza gyermekeinkben a magyar és európai gondolkodási karaktert (Andersen vagy Benedek Elek meséi és persze jeles külföldi és magyar követőik hosszú sora).
Az irodalom ősformái a mesék, a csodás történetek, és persze a "nagyot mondások"…
Valamiért mintha elhanyagolnánk az igazán Szekszárdhoz köthető Garay Jánost, a közismert Háry János figura megalkotóját (és egyébként a magyar nemzet tudatot a XIX. században kibontakoztató - és Szekszárdon igen fontos - néptánc üdvözítőjét).
Talán nincs olyan város, amelyik egy ilyen kész jelképet, ne használna fel üzenetei védjegyeként.

Egyébként a kocsmában borozgatás közben ízesen mesélő, és időnként "nagyotmondó" obsitos figura egyáltalán nem áll messze az irodalomtól, ami szintén felfogható egyfajta "ízes" "nagyotmondásként", hogy érzékelhetővé váljon a "művekbe titkolt" igazság…

A mese, a zene és a költészet, irodalom jó alap lehet egy közkedvelt egyedi fesztiválnak. Nemcsak a magas kultúrát jelentő irodalmi fórumokat, bemutatókat, kamarazenei és felolvasó esteket rendezhetnénk, hanem népszerűbb koncerteket, a mesejátékokat, bábszínházat, meseíró versenyeket, utcai játékokat, performanszt, stb., a legkisebbektől a legnagyobbakig mindenkit megmozgató közös akciókat lehetne szervezni.

Lehetne "meseboltot", "játszóházat" nyitni, és például - mint Prágában a Svejk és más figurát - nálunk a Háry János, János vitéz, Toldi, stb. figuráját ezerféle - akár művészi szinten - feldolgozni, kreatív mesefigurákat, bábokat jelmezeket, stb. gyártani.
Mindez néhány helyi jellegű kreatív ipart is felépíthetne, inspirálhatna, eltarthatna.
Talán az sem véletlen, hogy Szekszárd hagyományosan érdeklődik a - korunkban egyre nagyobb jelentőségű - "léleképítő" és pszichológiai témák iránt, amelyekről évente rendezvényeket is szerveznek. A mese e téma számára is csodás ősforrás (Verena Kast).

Tehát akár pszichológiai konferenciák is a szekszárdi fesztivál fontos elemei lehetnek.
Mozgalom indult a "Mészöly tanya" egyfajta "irodalmi fórummá" fejlesztésére is. Sok - esetenként védett - szép régi tanya van Szekszárdon: a "Bogár tanya", a "Vendel tanya", vagy a "Nedelkovics tanya", és sok névtelen szép tanya is, de az újabb boros vendéglátóhelyek is szívesen veszik fel a "tanya" nevet.

Szekszárdon nem biztos, hogy csak "irodalmi kávéházakat" kellene rendezni, de lehet, hogy a domboldalon "tanya konferenciát", felolvasó délutánt, (úgyis a magas kultúra kisebb létszámot vonz általában), kerti kamarazenét, képzőművészeti kiállításokat, "kerti színházat", stb.-t lehetne szervezni, jól kiválasztott tanyákon, ahol borkóstolással egybekötve gyönyörködhetnek a vendégeink is a szép "pannon" panorámában. Mindezeken a külső helyszíneken, és a központi Garay és Béla téren, mint rendezvény területen túl, kell egy fő hely, ami a város történelmi centruma, és megtestesíti "a hely szellemét".

SZEKSZÁRDI FESZTIVÁLKÖZPONT

Nemcsak az irodalom, hanem Szekszárd első számú műemléke a volt Vármegyeháza is valahol ezt a szekszárdi jelleget tükrözi. Pollack Mihály legszebb vidéki épületének "sajátos ízét" éppen ennek a természet-közeli földhözragadtságnak és az égre tekintő szellemi eleganciának a sajátos küzdelme, egysége adja.

"Az eredeti főhomlokzattervet szemlélve, nem tudom, hogy nem ez a spórolós, földközeli, de élő és kiküzdött valóság áll e közelebb hozzám…"

Ez a hely volt mindig Szekszárd "szíve". Egymásra rétegződik, egymásba épült itt több történelmi kor, tehát a városnak egyfajta "történelmi függőleges tengelye".
Egyszerre magában rejti a szekszárdi apátságot, a szekszárdi várat és a vármegyeházát, vagyis történelmi szakrális, védelmi és intézményi központ, tehát a városnak "szent helye". Ekként kellene ma is bánni vele, ehhez illő funkciókkal megtölteni, a város mai életében ehhez illő szerepet kellene kapnia…

A Pécs Európa Kulturális Fővárosa programhoz kapcsolódóan tehát - adottságainál fogva - ezt a régóta elhanyagolt, ennek ellenére máig Szekszárd egyik szimbólumát jelentő központi műemlék épületünket tartottuk legalkalmasabbnak a szekszárdi üzenetek jelképi erejű megjelenítésére és egy szekszárdi fesztivál fő rendezvényei helyszínére.

Az épületet - a földszint teljes megnyitásával, árkádosítással, udvarán kávéházzal, üzlettel, turisztikai irodával - a közönség számára szeretnénk érdekes nyitott közösségi hellyé tenni. Olyan közösségi centrummá, ahol az épületben rejtőző régészeti, történeti és építészeti értékek a leghatékonyabban bemutathatók. Ahol ez a szekszárdi gondolat és jelképrendszer, a XIX. század, Szekszárd (és Tolna megye) - népszerű interaktív múzeumi állandó kiállításon - látható. Ami turista városnéző körutak kiinduló és végpontja lehet, ahova gyerek csoportoknak szervezett múzeumi és színház-bábszínház programoktól, a mindennapi és a magas kultúrát képviselő rendezvényeken, konferenciákon át, sokféle kulturális program, felolvasó est, koncert találna megfelelő környezetet. Ahol többféle "kreatív ipar" vagy a városmarketing számára lenne állandó és/vagy időszaki bemutató és árusító hely.

Ezt a programot támogatták Tolna megye, Szekszárd és a Pécs Európa Kulturális Fővárosa program döntéshozói, és 74%-os külső támogatással 830 millió forintot tudunk erre a kitűnő épületre költeni, ami persze kevés, de talán elindít valamit, hogy "megszeressük" ezt a házat.

A műemlék épület "életben tartását", rentábilis működését megalapozó és a Vármegyeháza eredeti funkcióját jelentő intézményeket is vissza kell költöztetni az épületbe (ha ez most ebben az ütemben nem is valósulhat meg). Távlatban újra visszaköltözhetne az emeletre a Tolna Megyei Önkormányzat (vagy a fő részlegei). A levéltár vezetői és kutató-könyvtár részlege is itt maradhatna, ha az egész házat elfoglaló raktárait egy északi szomszéd, utcaképbe illesztett, elegáns korszerű raktárépületbe költöztethetnénk, ahova zárt híd vezetne a várköz felett, mint valaha ugyanitt a rabok számára épített "dologházba". Most viszont az épület gyönyörű arányú udvarát is alkalmassá tesszük egy szekszárdi fesztiválközpontra, a feltárt templom érdekes süllyesztett terével, alaprajzához illően szerkesztett mobil variálható színpaddal, és az épületre feszített izgalmas formájú sátorlefedéssel.

Az épület alatti feltárt gótikus kápolna terét - összekötve egy üvegfolyosóval - kivezetjük a külső romterülethez, és a belső romkertben bemutatjuk a szép oszlopfejezeteket és a római szarkofágot is (vagy másolatát). Az udvaron kifeszített sátorponyva alkalmas lesz háromdimenziós vetítésre, amelyen látványosan - digitálisan rekonstruált élményként - bemutatható lesz a templom belső tere, de más témát is megjeleníthetnek majd így, ezen a fesztivál-időszakban kifeszített felületen.

Ahhoz, hogy az e célra megtervezett - megyei tulajdonban levő - épület végül valóban megteljen élettel, betöltse végre méltó funkcióját Szekszárdon, a város hathatós együttműködésére, és egy-két valóban elkötelezett programszervezőre lesz szükség.
Mindezeket a gondolatokat, célokat, programokat - a hivatalos szervezések mellett - önálló kezdeményezésekkel, összefogással tudják a szekszárdiak (értelmiségiek, vállalkozók, borászok, egyesületek, stb.) igazi tartalommal megtölteni.
Ezekhez is várjuk ötleteiket, segítségüket, jelentkezésüket a megfelelő kulturális szervező csatornákon.

Szerzők:
Lajtai Zoltán és Práger Mária építészek (lapra@t-online.hu)

vissza a lap tetejére